Madeleine-t készíteni a világ legegyszerűbb dolga. Liszt, cukor, tojás, vaj, sütőpor (most málna is ) és kész a csoda.

A madeleine története – a legtöbb francia ételhez hasonlóan – szorosan kötődik a történelemhez.

Népszerűségét Stanislaw Leszczynski lotaringiai hercegnek köszönheti. Történt ugyanis, hogy épp lányát és vejét, XV. Lajos francia királyt látta vendégül. A díszvacsora készítése közben heves vitába keveredett a szószmester és a cukrász, mire az utóbbi bedühödött, otthagyott mindent és kereket oldott. A herceg pánikba esett, mivel fog kedveskedni a vendégeinek? Ekkor a háznagy sietett a segítségére: hozzá küldött egy szobalányt, aki megkínálta nagymamája receptje alapján készített süteménnyel. A vendégeknek nagyon ízlett, ezért a király hívatta a lányt és tudakolta, hogy honnan jött és mi a neve. Madeleine a nevem - felelte a lány - és Commercyben születtem. „Nos akkor mától fogva ennek a süteménynek a neve legyen Madeleine de Commercy” –szólt a király. A herceg lányának annyira ízlett a sütemény, hogy a madeleine hamar népszerű finomsággá vált Versailles-ban is.

A sütemény ma is ismert formáját a XIX. század elején nyert el, Jean Avice-nak köszönhetően. A kagylóalak nagyon hamar összeforrt az apró teasüteménnyel: az íz és a külső elválaszthatatlan társak lettek.

A madeleine-t Proust tette világhírűvé, Az eltűnt idő nyomában című művében fontos szerepet szán a kis aprósüteménynek: a sütemény íze indítja el a narrátorban az emlékezés mechanizmusát.

„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…”

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában (fordította: Gyergyai Albert)

Hozzávalók:

125 g vaj

3 tojás

130 g cukor

170 g liszt

1 zacskó sütőpor

málna

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra melegítsük elő.

A tojásokat és cukrot verjük fel.

Egy másik tálban keverjük össze a lisztet, a sütőport és a felmelegített vajat, majd adjuk az előbbi tojásos keveréket.

Öntsük a formákba, nyomjunk pár málnát minden formába és 10 percig süssük.

A madeleine egyetlen titka – a jó alapanyagokon kívül – az, hogy nem szabad túlsütni. Ha kellemes arany színe van, akkor kell kiszedni a sütőből és még langyosan tálaljuk. Úgy a legfinomabb.

Tippek:

Turbózhatjuk reszelt citromhéjjal és vaníliarúddal.

A tésztát megbolondíthatjuk aszalt vagy friss gyümölcsökkel (málna, eper, cseresznye, áfonya, meggy stb.): A madeleine-be kerülhet még csokoládépötty, vagy akár a tésztájába is tehetünk némi kakaóport.

Eltekinthetünk a madeleine-formától. A forma beszerzése nélkül is készíthetünk madeleine-t, tökéletesen megteszi egy mini muffin- vagy kuglófforma is.